Így január végén végre kezdem érezni, hogy valóban megérkezett 2024.

Ez az első olyan év számomra, amit nem valamiféle évtervezéssel kezdek. Az előző x évben mindig összefoglaltam, hogy mit tanultam az óévben, majd összeírtam, mit tervezek, remélek, kívánok az új évre... Régebben kifejezetten élveztem ezt a folyamatot. Mostanában azonban nem érzem a hívást. Más dolgok érdekelnek, ahogy folyamatosan írom át a játékszabályokat. Pontosabban ahogy fedezgetem fel az általam preferált játékszabályokat, egyre kevésbé érdekelnek mások játékszabályai vagy struktúrái. Mint akár például a yearcompass (vagy bármi hasonló évtervező). Azt valaki megalkotta, sokan használják, és ez szuper, én is használtam sok évig. Ahogy minden változik, ez is kinőtte magát számomra. Úgy érzem, az életemben a flow annyira átveszi a kormányt ahogy egyre nő bennem a bizalom és egyre jobban adom magam át az élet folyásának, hogy amúgy sem lenne értelme tervezgetni. A legtöbb dolog nem rajtam múlik. Azt csak eddig hittem ;)

Már nem érdekel a tervezés, az erőfeszítés, és általában az, hogy bármilyen szinten próbáljam uralni vagy kontrollálni az eseményeket, a kimeneteleket. Azzal a "széllel" megyek tovább, ami könnyedén jön.

Elhiszem, hogy lehet egyre könnyedebb az élet. Nem azért mert valaki mondta, hanem mert ezt tapasztalom. És ahhoz, hogy még könnyedebb lehessen, azt az "erőfeszítést" kell tennem, hogy elengedem a ragaszkodásaimat. Bármihez, mindenhez. Ígyis-úgyis a számomra legjobb és leghasznosabb dolgokat hozza az élet, ahogy minden változik, kiterjed, bővül, növekszik, nyílik, gazdagszik. Nem mindig minden kellemes, de ugye ami nem öl meg, az megerősít. És az is az én érdekem.

Így az is az én érdekem, hogy elengedjem az akarást, az erőltetést, az ellenállást. Ami mind félelem valójában.

Önátadás van. Azaz hagyom hogy az élet rajtam keresztül éljen. És ha az akarás és társai néha fel is bukkannak, tudom őket csak nyugodtan (vagy kevésbé nyugodtan) megfigyelni.

Most azonban jött egy ötlet. Egy ártatlan ötlet, talán múlékony is, talán hamarosan elszáll... Talán itt marad velem. Meglátjuk.

Mi lenne ha...? 2024 szólhatna számomra az önszeretetről. (És egyébként az összes többi év is.) Miért is ne?

Egy ideig tudatosan, direkt odafigyelhetek arra, hogy minden nap egy kicsit jobban szeressem magam. De tényleg, miért ne? És ha néhanapján elfelejtem, az is rendben van, az is belefér. Ha pedig minden nap eszembe jut, az egyszerűen nagyszerű. És ha egy idő után nem is kell odafigyelnem rá, az meg hát...

Az önszeretet számomra jelenleg ilyen:

-játék a mozgással, tánccal, szép zenékkel és csak hagyni hogy vigyen a testem, kimozogja a benn rekedt energiákat

-játék a hanggal és a csenddel, a zsúfolt és üres terekkel

-játék a lelassulással és felgyorsulással

-játék a társaságban vs egyedül töltött idővel, néha csak lenni, full csendben

-elég időm van mindenre, amit szeretek csinálni, nem rohanok soha, sehova

-teret teremteni mindannak, amit szeretek csinálni, beleértve a pihenést is

-sokat pihenni, megengedi magamnak ezt a luxust, óóó igen

-amikor csak lehet, szépséggel, békével és nyugalommal veszem körül magam

-az érzelmi és mentális "gyomok" gyökeres kiirtása

-az árnyékokkal, félelmekkel szembenézés

-teret adni az árnyékmintáknak, hogy lejátszódjanak és elhagyják a rendszeremet.

-nem ostorozom magam többé semmiért

-gyengéd, megbocsátó és szeretetteljes vagyok magammal, hogy ezt egyre inkább meg tudjam tenni másokkal is

-több örömöt, szeretetet, nevetést, gyengédséget megosztani az emberekkel

-visszatérni az íráshoz, amikor jól esik :)

És talán még annyi, hogy egy ideig kiteszek egy színes papírt a hűtőre, hogy minden nap megkérdezzem magamtól:

Hogyan tudom ma egy picit jobban szeretni magamat, mint tegnap?

Mit csinálnék ma a lehető legszívesebben?

Csak hogy legyen egy kis emlékeztető, ha esetleg beütne valamiféle amnézia.