A magasabbrendű célom csak akkor nyilvánulhat meg, ha egyéni akaratomat átadom az egésznek, a világnak, az élet folyásának. Az átadás egy folyamat, mely azzal a megértéssel kezdődik, hogy a magasabb rendeltetésemre rá kell hangolódnom, nem pedig ráerőltetnem a világra.

Csak és kizárólag felszabadítani tudom ezt a célt önmagamban, miközben magamat is felszabadítom ebben a folyamatban. Szelídséggel, türelemmel, egyre növekvő hittel önmagamban és a saját erőmben. Flow-ban az élettel, erőltetés, erőlködés nélkül. Hagyván, hogy kibontakozzon, aminek itt az ideje (és a helye) kibontakozni. Megtanulni, hogy nem mindig a cselekvés a helyes, nem mindig annak van itt az ideje, hogy tegyek, menjek, csináljak. Hogy amikor azt élem meg, hogy nehéz az élet, hogy nem jól mennek a dolgok az életemben a felszínen, az anyagi világban, akkor is tudok bízni magamban. Megtanulni, hogy ne a külső megerősítésektől függjön az önmagamba vetett hitem. Megtanulni, megtapasztalni, hogy valójában micsoda erőm van: magamban, magamtól, mely mindentől és mindenkitől független. Felfedezni, megélni, hogy mennyire szelíd, jólelkű és odaadó tudok lenni egy hosszantartó nehéz időszakban is, sőt, egyre csak csiszol, egyre csak szelidít a nehézség, a megpróbáltatás. Megtanulni, hogy bár sokszor nehéznek tűnik, bizony el tudok engedni minden megfelelni akarást, minden bizonyítási kényszert, minden elvárást magammal, másokkal, a világgal szemben. Hogy micsoda erő, micsoda szelídség, micsoda elfogadás és nyugalom lakik bennem, mélyen legbelül. És amint ezt mind felszínre hozom és egyre inkább megtestesítem, micsoda gyönyörű érési folyamat megy végbe bennem.

A megpróbáltatás valójában azt jelenti hogy bizonyos "próbatételek" során megpróbáltatok az élet által.
"A keleti harcművészetekben a tanítvány akkor lesz mesterré, ha szelíddé válik. A szelídség a legnagyobb erő. A mai elvetemült ember, aki megrémül a világtól, melyben farkasok és rablók uralkodnak, eredeti természetét megtagadva maga is farkassá próbál válni. Így könnyen összetéveszti a szelídséget a gyámoltalansággal, a szelídségről pedig keveset tud. A szelídség ott jelenik meg, ahol az ember ősi, vad energiáit megfékezte, megművelte, és méltóságába beolvasztotta." - írja Müller Péter.

Ez hasonló például az ártatlanság, a könnyedség, a gondtalanság és több más tiszta tulajdonság esetében is. Van a gyermeki ártatlanság, gondtalanság, könnyedség, tisztaság, illetve van a sok kihívás, csiszolás, megpróbáltatás utáni állapota ugyanennek az esszenciának.